tegnap este voltunk egy melegbárban. Elég meleg volt :oD Klasszul nézett ki, táncosok, meg rövid műsor is volt, mivel változatlanul nem tudunk fényképezni, ezért képeket nem tudok prezentálni, sajnos. A fiúk egy kicsit be voltak tojva az elején (“yusuf yusuf” - itt ezt használják arra, akinek tele a gatyája), de aztán felengedtek :oD

Volt itthon is XL házibuli - a múlt hétvégén egy kicsit hangosra sikerültünk, úgyhogy másnap az alattunk lakó kicsit kiakadt, mert éjjel 2ig buzgott a vendégeinkben a pálinka… Ami mostanra elfogyott, így aki tud, küldjön gyorspostával páleszt!!!!! (@)

Alapcsomag. Sok-sok nézhetetlen csatornával, így jobbára maradunk a Conan O’Brian show-nál és néhány amerikai sorozatnál esténként. Vannak jó török sorozatok is, bár a jobbakat egy időben adják különböző csatornákon, így nehéz követni. Pl. Ancsi kedvence a Muhteşem Yüzyıl (Csodálatos század) – ezt hamarosan majd otthon is lehet nézni, mert ha jól értesültünk, valamelyik magyar csatorna megvette. Szulejmán (Szülejmán) szultánról szól, NEM dokumentumjellegű, leginkább a háremben történő kavarásokat lehet figyelemmel kísérni szerdánként laza 3 órában. Vagy az O Ses Türkiye tehetségkutató műsor, amit vasárnap esténként nézünk, 4 énekeshez lehet bekerülni – kb. mint az X Faktor – csapatokba. Ezen kívül még különböző show műsorok vannak, egy másik „kedvencünk” az „Evlen Benimle” házasító műsor. Itt van minden, amin lehet csodálkozni. Törökországban a lányok házasság előtt nem szexelnek és nem költöznek össze a jövendőbelijükkel, csak házasság után. Az normális, ha 16 évesen férjhez mennek és 19 évesen már elválnak, de az együttélés más formában nem igazán elfogadott. Arra pedig fel kell készülnie egy török fiúnak/férfinek, hogyha nem keres eleget (nem tud eltartani egy asszonyt és min. 2 gyereket), akkor valószínűleg soha nem fog megnősülni. Így a szerényebb körülmények között élő pasiknak elég nagy kihívás feleséget találni. Akinek egyetemi, főiskolai végzettsége van, az már jobb körülmények között él valószínűleg, és jobb esélyekkel találhat párt magának.(@)

… sok-sok előnye mellett vannak - hátrányai is. Az előnyök: Isztambulban 20 millióan laknak, hatalmas területen, és bár kevés villamos van és még kevesebb metróvonal, mégis gyorsan el lehet jutni A-ból B-be anélkül, hogy 5 pernél tovább kellene várni bármelyik járműre. Ár: 2 líra/út (kb. 240 Ft.) Akbillal 1, 75 líra és egy átszállással az átszállási ponttól 1 líra a továbbutazás. Ez így igen olcsónak tűnik, de a nagy többség naponta min. 2 átszállással kénytelen közlekekdni, így az akbil (ami egy feltölthető plasztikkártya) mellett van még az ún. Mavi Card (kék kártya), ami 1 hónapra 140 líra és max. 200 utazásra jogosítja a birtokosát. Ezt havonta kell feltölteni. Ami megnehezíti a közlekedést, az leginkább a buszmegállókban az információ teljes hiánya, így jó, ha van térkép, vagy egy kicsit bemagoljuk a főbb csomópontokat, hogy ne kavarodjunk el a városban. A buszok a lehető legritkább esetben állnak be a megállókba, és mivel kettesével, hármasával érkeznek a megállók környékére, lassítás közben kell néha megrohamozni a járműveket, ami egyfajta helyi sporttá nőtte ki magát. Felszállás az első ajtón, leszállás a hátsó ajtók valamelyikén. Az első ajtón a buszvezető mellett található kis elektromos készülékhez kell az akbilt érinteni, ami levonja az utazás ellenértékét. A várakozás bármilyen formája rosszul érinti a törököket, így nem szabad csodálkozni, ha esetleg lassabbak vagyunk a helyi átlagnál, vagy félrelöknek, vagy letaposnak, vagy egész egyszerűen beelőznek. És el is érkeztünk a hátrányokhoz. A legnagyobb hátrány, hogy más emberek is használják a buszokat, villamosokat rajtunk kívül :oD és mindig sietnek. Felszállni és leszállni is. Buszon ez nem annyira érzékelhető, de villamoson a csúcsforgalomban néha esélyünk nincs nemhogy fel, de leszállni sem, hacsak nem könyököljük át magunkat a tömegen. Legjobb, ha a célállomásnál picit felugrik az ember, hogy a lába se érje a földet és hagyja magát a megállóba sodortatni. A felszállás csúcsidőben neccesebb, akkor keményen meg kell dolgozni a helyért.

Mindezektől függetlenül a járművek és a megállók is tiszták, úgyhogy ide lehet jönni a „balkán” régióba, picit körülnézni, hogy így is lehet. Graffitik és felhasogatott ülések, firkálás, ragasztás és kosz nélkül. (@)

Random módon, ami eszembe jut… víz: azt néha elzárják, de mostmár betáraztunk egy 10 és egy 5 literes adaggal, bár az a mosógépen nem fog segíteni, ha épp mosás közben döntenek úgy, hogy “su yok” (nincs víz). Ez már megtörtént, így hazafele menet délutánonként mindig van egy kis izgalom, hogy vajon tudunk -e majd főzni, és vajon ha nem, akkor mégis mikor, és fűtés lesz -e :o)

Közlekedés: az akbilt rendesen töltögetjük, ami egy műanyag lapka, mint egy bankkártya, úgy néz ki, és erre pakolgatjuk fel Ancsival reggelente a sarki újságosnál a pénzt. Hazafele általában spórolunk, a Kabatas-Besiktas megállót rendszerint lesétáljuk, mert egyrészt általában dugó van, másrészt ennyi séta kell a “friss” levegőn - ami alapvetően a szmogot jelenti.

A benzin kb. 4 líra (kb. 450 Ft)/liter, de ennek ellenére rengetegen járnak autóval. Idővel majd beszerzek egy ún. Mavi Kart-ot (kék kártya), ami olyan, mint a havi bérlet, 140 líra/hó, max. 200 utazásra jogosít fel és 1 hónapig érvényes. Ez jobban megéri, mint az akbilt töltögetni minden nap.

Nov. 14-től dolgozom, insallah…

berendezkedünk… Sikerült lakást találni Beşiktaşban, ráadásul elfogadható áron. Ma egész nap bútorokat és egyéb dolgokat keresgéltünk, hogy lakhatóvá tegyük az amúgy tökéletes helyen fekvő 6. emeleti kérónkat. A lakáskereséssel kapcsolatban amúgy érdekes tapasztalatokra tettünk szert. Egymagunk valószínűleg semmire sem mentünk volna, így ha bárki költözésre adja a fejét, jó, ha rendelkezik helyi ismerőssel - aki hajlandó vele tölteni 1 hetet és intézni a dolgait. Angolul esélytelen, külföldiként méginkább… Leginkább az egyetemi kerületekben érdemes keresgélni, mert ott van már tapasztalat a külföldi bérlőkkel, de angolul az ember semmire sem megy. Általában 1 hónapi bérleti díjat + 1 havi depozitot érnek, valamint nem mellékesen az ingatlanügynök (emlakci) díja is fizetendő, ami = 1 havi bérleti díj +12%. Rutinosok alkudhatnak :oD

Ingatlanügynökök amúgy szép számmal találhatók minden kerületben (köy) és azon belül a “mahallesi”kben. Azonban naivitást lenne azt gondolni, hogy betérve egy emlakcihoz az ajánlatok széles tárházával fogunk találkozni. Először is az ember megmondja mit szeretne és kb. mennyiért. Majd közlik, hogy ez lehetetlen, és ajánlanak valamit, ami vagy megközelítőleg sem az, amit szeretne, vagy szuper - de a tulaj meggondolta magát 3 perce és már inkább nem akarja kiadni. Még mielőtt bármit ajánlanának, be kell számolni a családi háttérről, és meg kell ígérni, hogy min. a fél, de leginkább mindkét vesénket letétbe helyezzük a lakásért, valószínűleg külföldiként nem elég 1 havi depozit, hanem legyen inkább kettő, és inkább helyi családoknak adnák ki a lakást. De közben serényen telefonálgatnak és literszámra iszogathatunk teát. Függetlenül attól, hogy kb. az első 3 percben világossá válik, hogy nincs ajánlat a számunkra, legalább egy 15-30 perces látogatást kell számolni /emlakci. Telefonszámot mindenhol felírnak és körbenéznek (ez így is van,de ha nincs 2 hetünk a várakozásra, érdemes az első életképes ajánlatra lecsapni, ha valami isteni szerencse folytán az jó, és hajlandóak szerződést aláírni.)

Nekünk nagyon nagy szerencsénk volt a lakással a fentiek miatt is. Az első lakás volt, amit megnéztünk, és a tulaj az előző lakóival nem nagyon volt megelégedve (2 diák), mert itt bár fogalmuk sincs a disznótartásról -  a fiúknak azért sikerült úgy otthagyniuk a lakást, mint egy disznóólat. Kedden megnéztük, de gondolván, hogy nem szabad az első lakásra lecsapni, kértünk 1 nap opciót és folytattuk a keresgélést. A 2. napra kiderült, hogy egyrészt az ára és az elhelyezkedése is jó az első lakásnak, így visszatértünk emlakcinkhoz és megköttetett az üzlet közel 3 és fél óra alatt. Az esemény megkoronázásaként csirkedöner+ ayran volt az ünnepi ebéd és tea minden mennyiségben. A holnapi beköltözést is kíváncsian várjuk - a 6. emeletre kell felhurcolni ágyakat, mosógépet, hűtőt… Amit a helyiek természetesen nagy csinnadrattával meg tudnak oldani. Internetünk 1 darabig nem lesz, mert a havidíjas szolgáltatáshoz mindenféle papírok kellenek - így még vadásszuk a lehetőségeket… @

Sikeresen megérkeztünk Isztambulba - tegnap. Hosszas WiFi keresgélés és némi fagyoskodás után a Janicsár aparthotelben tértünk nyugovóra az Óvárosban. Ma lakáskereséssel telt a nap - holnap ezzel is folytatódik… Ami tetszett, az Besiktasban a 6. emeleten egy 40 nm-es erkéllyel rendelkező 2 hálószobás+nappalis nagyobb lakás, de nincs berendezve, és bár vonzó a hely, még holnap keresünk tovább… a 6.-ra felhurcolni a bőröndjeinket elég nagy kihívás lenne, nemhogy ágyat, mosógépet, asztalt, ésatöbbit… Az ingatlankeresésről majd még írok bővebben, mert a török észjárás semmihez sem fogható. Az időjárás az elmúlt 2 napban a csúnyábbik arcát mutatta, szerdára megint jó időt ígérnek, amit nagyon várok, mert ez így egy picit lehangoló. Folyt. köv. @

Ortaköy, Istanbul